Czettricz Ulrich (cca. 1490–95 – 1543/44) – életrajz

Utolsó frissítés: 2026. november

Összefoglaló

Ulrich von Czettritz sziléziai nemes volt, II. Lajos kamarása. Ő látta utoljára élve a királyt Mohácsnál, és 1526 októberében ő azonosította a holttestét. A magyar szakirodalom szerint ezután „nyomtalanul eltűnt”. Valójában nem tűnt el. Ferdinánd szolgálatában maradt, 1534/35-ben feleségül vette Siegmund von Dietrichstein gazdag özvegyét, Barbara von Rottalt. 1540-ben megvette a morvaországi Fulnek uradalmát, és 1543-ban vagy 1544 elején halt meg.

Miért tudta éppen ő azonosítani Lajost? A német források „Kammerjunkernek” nevezik. Ez a fejedelem lakosztályában szolgáló fiatal nemes, aki öltöztette, vetkőztette és személyesen kiszolgálta urát. A király testét, fogait, sebhelyeit, ruháit és fegyverzetét ő ismerte a legközelebbről. Ezért volt ő az egyetlen, akinek az azonosítását mindenki elfogadta.

Család, név, születés (kb. 1490–95)

Ulrich a sziléziai Czettritz-család kynsbergi ágából, a lorzendorfi vonalból származott. A családtörténet (Hugo von Czettritz und Neuhaus, 1907–1911) okleveles adatai szerint apja Georg von Czettritz vom Kinsberg und Lorzendorf volt, anyja az apa második felesége, Barbara von Reibnitz (Girlachsdorfból). Ulrich e házasság legkisebb fia volt, és kb. 1490–95-ben született; a pontos év bizonytalan (lásd alább). Szülei 1484-ig éltek Kynsberg várában.

• A család: a Czettritzek a schweidnitzi hercegség régi nemzetsége. Kynsburgot (ma Grodno, Zagórze Śląskie mellett) 1454 körül szerezték meg. Első birtokosa Georg von Czettritz volt, akit a helyi hagyomány kora egyik legrosszabb rablólovagjának tart. Egy rablási ügy miatt Podjebrád György elkobozta a családtól Fürstensteint.
• Apja és testvérei: a korábbi szakirodalom (Botlik–Nemes–Tolvaj) Hans von Czettritz nyolcadik fiának és neuhausi születésűnek tartotta. A családtörténet szerint azonban Georg von Czettritz fia volt. Testvérei: Diprand, a boroszlói püspök marsallja; Friedrich, aki külföldi szolgálatban állt; és Konrád (Cunz), aki Lorzendorfot megtartotta. Féltestvére az apa első házasságából (Clara von Schindeltől) Georg, aki 1532–1537 között Troppau tartományi kapitánya volt. Ulrich 1506-ban jelenik meg először az oklevelekben, amikor a testvérek a szülők halála után megosztoztak. 1515 és 1517 között Konrád részletekben fizette ki Ulrichnak és Friedrichnek az apai és anyai örökrészt. 1517 októbere után Ulrich elhagyta Sziléziát, és Lajos udvarába ment. A „Zekrick” nevű udvarhölgy (Kubinyi) rokoni helye a családtörténetben nem tisztázott.
• Születési ideje: közvetlen adat nincs.
  • Botlik 1493 körülre becsli, így Mohácskor kb. 33 éves lett volna. Ez az 1490–95-ös sávba esik, amelyre az oldalon szereplő életkor-számítások épülnek.
  • Czettritz 1907 az 1506-os osztozkodási említés alapján már nagykorúnak (több mint 22 évesnek) vette, így kb. 1483-ra becsülte a születését. Ez becslés, nem okleveles életkor-adat: az 1506-os említés csak azt mutatja, hogy Ulrich akkor élt és szerepelt az osztozkodásban (elvileg kiskorúakat is képviselhettek gyámok). A korban gyakori volt, hogy a korán elhalt gyermek nevét a következő fiú kapta; ha a család egy korábbi, azonos nevű Ulrichot is számon tartott, a két személy adatai összecsúszhattak. Forrás ezt a magyarázatot nem támasztja alá, ezért csak lehetőségként említhető. A kb. 1483-as születés Mohácskor kb. 43 évet jelentene.
  • A „Kammerjunker” és az „apród” megnevezés, valamint az 1519-es tornán való részvétele fiatalabb korra is utalhat.
  • Feleségét, az 1500/01-ben született Barbara von Rottalt 1534/35-ben vette el. Barbara számára ez volt a második házasság: első férje Siegmund von Dietrichstein volt, akinek az özvegye maradt. Czettricz ekkor kb. 39–45, Barbara kb. 34 éves volt, így a korkülönbség legfeljebb körülbelül tíz év lett volna; ezért a házasság Ulrich születési évének becsléséhez nem ad fogódzót.
  Czettricz születése 1490–95 körüli, Czettritz 1907 kb. 1483-as becslése az 1506-os említésre épül, de nem okleveles életkor-adat. A kb. 1490–95-ös születés 11–16 évvel Lajos (1506) előtti születést jelent.
• Névváltozatok: Czetricz, Czetrzicz, Czettritz, Zettritz, Citrich, Certye, Ceterus, Certiz, csehül Oldřich Cetryš z Kynšperka. Előneve egyes forrásokban „von Kynsburg/Kinsberg”, Botlik szerint „von Neuhaus”. A kettő valószínűleg a család két ágának és birtokának keveredése.

II. Lajos udvarában (legkésőbb 1519–1526)

Czettricz legkésőbb 1519-től Lajos közvetlen személyi környezetéhez tartozott. Kamarás volt, vagyis a király hálószobájában és lakosztályában szolgáló nemes.

• 1519, farsang, Buda: lovagi tornán hatszor csapott össze Siegmund Stibitz kamarással. György brandenburgi gróf levele „Zettricz” néven említi (Fógel József, II. Lajos udvartartása, 1917, 116. o.). A király ekkor 12 éves volt. A tornák a kamarások és a király közös mulatságai voltak.
• Címei:
  • a latin forrásokban kamarás (cubicularius);
  • a német genealogiákban „Kammerjunker”. Bachschweller meghatározása szerint ez az a fiatal nemes, „akinek feladata egy fejedelmi személyt a szobájában kiszolgálni”;
  • a cseh helytörténet szerint Lajos, később Ferdinánd udvari asztalnoka (kráječ);
  • egy magyar jegyzet 1525–26-ra „apródnak” nevezi.
  Botlik hangsúlyozza, hogy asztalnokmester (dapiferorum regalium magister) nem volt, vagyis a király személyes szolgái közé tartozott, nem a főméltóságok közé.
• Mit jelentett ez a gyakorlatban? A kamarás öltöztette és vetkőztette a királyt, jelen volt a fürdésénél és a lefekvésénél, őrizte a ruhatárát és fegyverzetét. Éjjel is a király közelében aludt. Kevesen ismerhették Lajos testét olyan közelről, mint ő.
• Cseh–sziléziai hálózat: a Czettritzek a cseh korona sziléziai nemességéhez tartoztak. Botlik szerint Ulrichot jól ismerte Adam z Hradce cseh főkancellár, akit Bůžek Václav a Mária udvarához legközelebb álló cseh politikusnak tart. Nővére, „Zekrick” a királyné udvarhölgye volt. A család tehát a király és a királyné udvarában is jelen volt.

• 1518, farsang, Buda: Brandenburgi György, a király nevelője levelében leírja, hogy a farsangi mulatságon „Stiebitz és Zetteritz vértben hat jó találatot tett”. (A családtörténet 1518-ra teszi, Fógel 1519-re.) Czettricz tehát 1517 végén vagy 1518 elején, kb. 23–28 évesen érkezett a tizenegy éves király mellé.
• Lovászmester: a király 70 rajnai forintért lovat vett Antonius Pamwitztól, és „Cetrys”-nek, a lovászmesterének ajándékozta (Archiv český XI, 452; a regeszta 1523-ra, a családtörténet 1525-re teszi). Hugo von Czettritz ebből arra következtet, hogy a fiatal király lovasképzését rá bízták.
• 1526. május 20. és június eleje: a király kétszer is Csehországba küldte, hogy rávegye a rendeket a segélyhad megszavazására. Lev z Rožmitál főpurkrabi az országgyűlés összehívása előtt nem akart intézkedni, és csak a második útra kapta meg a király hozzájárulását a július 4-i országgyűléshez.

Mohács, 1526. augusztus 29.

A csatában Czettricz közvetlenül a király mögött lovagolt, és vele volt a menekülés alatt is. A király vízbe fulladt, és Czettricz az egyetlen olyan szemtanú, akinek a beszámolója fennmaradt.

• Mária megbízása a csata előtt: Ursinus Velius 1531-es Mohács-beszámolója szerint Lajos búcsúja után a királyné a „származás, vagyon és különösen jellem tekintetében nemes és híres sziléziai férfiúnak, Czetricz Ulrichnak” meghagyta, hogy a király mellől se éjjel, se nappal egy ujjnyira se távolodjék el, és bárhová megy, kövesse őt. Nagy vagyont ígért neki, ha épségben visszahozza a királyt a háborúból (Velius, De interitu Ludovici regis, 27–28. §; Kasza Péter kiad., 2020, 129. o.). Az adat máshonnan nem ismert. Kasza Péter szerint Velius Czettricz iránti kedvező hangja azt mutatja, hogy a királyné környezetében senki nem vádolta őt Lajos haláláért; Czettricz 1525–1526-ban a budai udvarhoz tartozott, így Velius személyesen ismerhette. A Velius-szöveg saját kezű fogalmazvány, amely a csata kezdeténél, a hadrend felállításánál megszakad.
• Az ebédkérdés a csata reggelén: Velius szerint a csata reggelén Czetricz Ulrich kérdezte meg a királyt, hány órára kéri az ebédet. Lajos így felelt: „igen szerencsés az az emberfia, aki aznap ebédhez jut közülük” (75. §). Dubravius hasonló kérdést a király előkóstolójának tulajdonít; Kasza szerint nem kizárt, hogy a meg nem nevezett előkóstoló Czettricz volt (Velius-kötet, 139. o., 40. jegyzet).
• A hadrendben: Brodarics leírása szerint a királyhoz „hátulról csatlakozott Czetricz, Mayláth és Horváth királyi lovászmester”. Czettricz tehát a király legszemélyesebb kíséretéhez tartozott, nem a testőrség egyéb tagjai közé.
• A menekülés: az ő elbeszélése szerint a király a csata után kevés kísérővel egy megáradt vízfolyáson vagy mocsáron akart átkelni. Burgio szerint ez „a Duna egy kicsi ágacskája” volt. A király lova felágaskodott, a páncélban kimerült király leesett és megfulladt. Aczél István utána ugratott, és ő is odaveszett. Trepka András udvarmester holttestét később a közelben találták meg.
• A hely megjegyzése: az 1865-ös bécsi közlemény szerint Czettricz nem tudta megmenteni a királyt, de megjegyezte a helyet. Ezt Sárffy jelentése is megerősíti: hetekkel később Czettricz „már messziről ujjával mutatta a helyet”, és ott megtalálták a király lovát és fegyverzetét.
• A beszámoló súlya: Kasza Péter szerint minden, amit Lajos haláláról tudunk, „így vagy úgy az ő tanúságtételére vezethető vissza”: Mária, Burgio, a Habsburg-udvar levelei és Brodarics Historia-ja is. A későbbi, más tartású változatok (Szerémi, Endrédy) késői, ellenőrizhetetlen hagyományok.

• Egy csehországi–morvaországi krónika (III, 1016) szerint a kíséretből csak ketten maradtak a király mellett: „a sziléziai Ulrich von Czettritz és a magyar Acila István” (Aczél). Czettricz ugratott elsőként a vízbe, és átjutott. A király sebesült lova inni kezdett, a király ostorral hajtotta tovább. A túlparton a ló visszaesett, és maga alá temette a királyt. Aczél segíteni próbált, és ő is odaveszett.
• Holstein bunzlaui krónikája szerint Czettricz, „mivel könnyű volt” (weil er leicht war), átjutott a gázlón. A szöveg nem mondja ki, mire vonatkozik a „könnyű”, de az összefüggésből (a király „nehéz lova és páncélja”, schweeren gaul und rüstung) valószínűleg a szolga kisebb terhére, kevésbé nehéz páncéljára vagy könnyűlovas felszerelésére utal, amely Czettricz kamarási (Kammerjunker) feladatával inkább összeegyeztethető. A király lova az első lábaival kikapaszkodott, a hátsókkal nem, és mivel a király erősen húzta a kantárt, átfordult, és a királyt az iszapba nyomta. Czettricz „nem tudott segíteni”, de megjegyezte a helyet. A családtörténet (1907) már azt írja, hogy Czettricz partra húzta a királyt, és amikor levette a sisakját, az már halott volt. Ez a korai forrásokban nincs benne, késői családi kiegészítés.
• Hír Mária haragjáról: Lev z Rožmitál főpurkrabi Heinrich von Riesenburgnak írt levele szerint az a hír járta, hogy a királyné megkínoztatta, sőt lefejeztette Czettriczet, mert ő is a csatát tanácsolók közé tartozott. A hír nem igaz, hiszen még 17 évig élt, de az első hetekben keringett ilyen szóbeszéd. Velius szerint a királyné a csata előtt éppen Czettriczre bízta a király személyes őrzését; a holttest megkeresésére szeptember végén ugyancsak őt küldte (Sárffy-jelentés).

A hírvivő (1526. augusztus 31. – október vége)

Czettricz vitte meg a király halálának hírét Máriának, és október végén Ferdinándnak is személyesen beszámolt.

• Augusztus 31., Neszmély: a Pozsony felé menekülő Máriának szóban előadja a király halálát (Gyalókay 1926, 246–254. o.; Kasza szerint már augusztus 30-án: Nekünk, 80. o.).
• Szeptember 5., Pozsony: Burgio pápai nuncius a király „legkedveltebb főkamarásának” beszámolója alapján jelenti a király halálát; Sanudo a levelet lemásolta (Diarii XLII, 637–639. hasáb; Pozsonyban kelt: Pisonii 5 Septembris). A levél a kamarás nevét nem közli, hogy Czettriczről van szó, valószínű, de a levélből nem bizonyítható. A nuncius megemlíti, hogy sokan azt mondják, a király már átjutott a vízen, de a fulladás hírét hihetőbbnek tartja. Lásd: Sanudo-oldal.
• Keltezetlen levél: I. Zsigmond lengyel király Máriának írt levele szerint Mária már közölte vele a király elestét és halálát, de a király életéről egyre több hír kering. Zsigmond azt írja, hogy értesülése szerint Mária „Czetrzicz”-ot arra a helyre küldte, ahol szerinte a király elesett és elpusztult, hogy kiderítse, igaz-e a jelentése, amit mások következetesen tagadnak; a király tiszteletére már előkészített halotti szertartást (iusta) e hírek miatt elhalasztotta (Acta Tomiciana VIII, CLXXVI, 215. o.). A kiadás a levelet nem keltezi; Zsigmond okt. 11-én már biztosnak írja a király halálát (ATom VIII CXC). A küldetés célja a levél szerint tehát Czettricz jelentésének ellenőrzése volt. Sárffy levelének hitelesítő mondatáról lásd: Sárffy-oldal.
• Október 19. után: Sárffy jelentésének átadójaként ő viszi a levelet Brodaricsnak (lásd alább: A levél átadója).
• A levél átadója: Sárffy levelének zárósora szerint „minderről maga Zedriz, e levél átadója (praesentium exhibitor), bővebben be fog számolni”. Az eredetit tehát Czettricz vitte Brodaricsnak, és szóban kiegészítette. Farkas Gábor Farkas szerint a kancellár ezután „Czetriczcel együtt Máriának is beszámolt Lajos testének megtalálásáról” (Magyar Könyvszemle, 2015/4). A Czettricz családnál maradt példány valószínűleg egy Sárffytól kapott második példány vagy egy korai, hitelesített másolat volt. Ferdinándnak, akit a cseh rendek október 23-án királlyá választottak, ez az írásos megerősítés trónigénye alapját is jelentette.
• A gyűrű és a szakáll: Antonio Boemo velencei kém 1526. november 12-i jelentése szerint Czettricz a holttesten „egy kis gyűrűt is talált, amit a királyné ajándékozott urának. A bőrt lenyúzva húzta le ujjáról a gyűrűt; levágott szakállát egy kendőbe tette, és megmutatta a királynénak.” Ez nem a pecsétgyűrű, és Sárffy levelében nem szerepel; a király pecsétgyűrűjét 1527. június 24-én Horváth Márton adta át Máriának, miután jobbágyoktól visszaszerezte (Gyűrűk-lap). Sanudónál (XLIII 228. hasáb) a gyűrű, a szakáll és a „seb nélküli” test egy mondatban áll; az olasz cavò ige „kivett, kihúzott”, a szakáll levágását nem mondja ki. Ugyanebben a jelentésben a király Batta nevű helyen akart átgázolni, „ahogy Czettriczet, a kamarását látta tenni” (226. hasáb), vagyis a velencei kém Czettriczet névvel említi, 1526 novemberében, Brodarics előtt. Másodkézből származó adat, de ha igaz, Czettricz tárgyi bizonyítékot is vitt Máriának a levél mellé.
• Október vége, Ferdinánd: egy 1526-os német röpirat, a Newe Zeyttung (Simon és Júdás napja, október 28.) így ír: „Egy magyar nemes úr talált rá, akit Ceterusnak hívtak. Ő beszélte el ezt legkegyelmesebb urunknak, a cseh királynak és osztrák hercegnek.” Czettricz tehát a holttest megtalálása után Ferdinándnak is jelentett, néhány nappal a bécsi gyászszertartás előtt. A röpirat szerint Ferdinánd a Szent István-székesegyházban „Simon és Júdás napja utáni szerdán”, október 31-én búcsúztatta el Lajost. Valószínűleg ekkor került Ferdinánd körébe, akinek később asztalnoka lett.

A holttest megtalálása és azonosítása (1526. október)

Czettricz egy rejtett testi jegy alapján azonosította a királyt: a jobb lábán lévő jel alapján, majd a fogai alapján. Ilyen jegyet csak az ismerhetett, aki a királyt öltöztette, vetkőztette és fürdésénél jelen volt.

Az expedíció. Mária szeptember végén rendelte el, hogy Czettricz „néhány más hű szolgájával” menjen a helyszínre. Sárffy Ferenc győri udvarbírónak 12 lovast kellett mellé adnia, de Sárffy személyesen is velük tartott. Velius szerint Mária már a csata előtt a király személyes őrzésével bízta meg Czettriczet (lásd a „Mohács” szakaszban). Az alábbiak Sárffy október 19-i, Brodaricsnak írt jelentéséből valók.

1. A hely: „Czetricz már messziről ujjával mutatta nekem a helyet.” A mocsárban megtalálták a király lovának tetemét. Czettricz „nem törődve a mocsárral, belevetette magát az iszapba”, és a ló alatt megtalálta a király fegyverzetét, de a testet nem. A közelben Trepka udvarmester holttestét azonosították.
2. A sír: nem messze egy friss sírhantot találtak. „Mindenki más előtt Czetrzycz kezdte a körmével ásni a földet.”
3. A láb: a láb felől nyitották meg a sírt. Czettricz megragadta a halott jobb lábát, „két kalapnyi vízzel gondosan lemosta, és megtalálta a jelet, amely a királyi felség jobb lábán volt”. Majd fölkiáltott: „ez a királyi felségnek, az én mindig kegyelmes uramnak legbizonyosabb teste”, térdre esett, és könnyek közt megcsókolta.
4. A fogak: a fejet és a szájat lemosva a király „az ő fogain lévő jelek által” is felismerhető volt. Salamon Henrik fogorvos-történész feltevése szerint Lajos felső állkapcsa hátrébb állt a szokásosnál (retrognathia), ezért fogai kisebbek voltak.
5. Székesfehérvár: Czettricz előrelovagolt, és bejelentette a bírónak (1526-ban Kalamar Lukács; lásd Ki ismerhette a királyt?) és a városiaknak, kit hoznak. A bíró is felismerte a királyt, a testet Horváth Márton őrizetére bízták.

Miért ő tudta azonosítani? A sorrend árulkodó. Czettricz nem az arcot nézte meg először, hanem egyenesen a jobb lábhoz nyúlt, mert tudta, mit keres. Egy lábon lévő jelet a csizma és a harisnya eltakar. Nem láthatta sem a főur, sem a tanács, sem a katona, csak az, aki a királyt reggelente öltöztette és esti fürdésénél ott volt. Ez pontosan a kamarás, a „Kammerjunker” feladata. A második jegy, a fogaké, szintén olyan részlet, amelyet a közvetlen személyi szolgálat ismert a legjobban.

Ellenvetések. Kasza Péter rámutat, hogy az azonosítás kizárólag Czettricz szaván múlt. „Erre csak ő képes a résztvevők közül, más senki. De éppen ez a bökkenő.” Sárffy állítása, hogy a mohácsi csata után hat-hét héttel megtalált holttest „romlatlan” volt, valószínűtlen. A felcserélési elméletek is őrá épülnek. Korabeli gyanú azonban nem merült fel vele szemben. Későbbi karrierje Ferdinánd és Anna udvarában azt mutatja, hogy a Habsburgok megbíztak benne. Az érvek és a források részletes összevetése: II. Lajos holtteste: megtalálás, azonosítás, temetés.

Az azonosítás vitája

A holttest azonosításának vitája (a 2014 óta tartó kételyek, a „színjáték”-elmélet, Szerémi és Szalánczy gyilkossági híre, Farkas Gábor Farkas válasza, az állítások és a források táblázata) önálló oldalra került: II. Lajos holtteste: megtalálás, azonosítás, temetés. A szakasz részei:

• A vita összefoglalója
• Az állítások és a források (táblázat)
• Ki ismerhette a királyt?
• Szerémi, Szalánczy és a gyilkossági hírek
• A „színjáték” és a motívum
• Farkas Gábor Farkas válasza
• Nyitott kérdések az azonosítás vitájában

Ferdinánd szolgálatában (1527–1541)

A bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchiv 1892-es tájékoztatása szerint, amelyet a családtörténet közöl, Ferdinánd 1527-es „új német udvartartásában” „Ulerich Zetteritz zu Lorzendorf” a király négy étekfogója (Fürschneider, latinul praegustator) közül a negyedik volt, négy lóval. 1539-ben már az első a négy közül, havi 40 rajnai forint zsolddal, 1541-ben ugyanígy. Az 1544-es jegyzékben már nem szerepel. Az étekfogó szelte és kóstolta a király ételét, ami a mérgezéstől való félelem korában a legnagyobb bizalmat feltételezte.

• A cseh helytörténeti irodalom szerint „II. Lajos és I. Ferdinánd udvari asztalnoka” (kráječ) volt. Lajos személyes szolgái közül többen átkerültek Ferdinánd udvarába, ő is ezek közé tartozott.
• Troppau (Opava) kerületi kapitánya lett. Ez a sziléziai-morva határvidék egyik kulcspozíciója volt, kinevezésének ideje ismeretlen.
• 1531-ben Friedrich és Georg von Czettritz, feltehetően fivérei, cseh úri rangot kapott. Hogy ez összefügg-e Ulrich szolgálataival, csak feltételezés.
• Mária 1531-től Németalföld helytartója volt Brüsszelben. Nincs nyoma, hogy Czettricz vele tartott volna. Pályája Ferdinánd és Anna köréhez kötődik.
• Nyitott kérdés, hogy ott volt-e Lajos 1527. november 11-i székesfehérvári halotti szertartásán és Ferdinánd november 3-i koronázásán. Ott lett volna a leginkább helye.

Házasság, tisztségek, Fulnek (1534–1540)

1534/35-ben Czettricz feleségül vette Barbara von Rottalt (1500/01–1550), Siegmund von Dietrichstein stájer tartományi kapitány özvegyét. 1540-ben, valószínűleg az asszony vagyonából, megvette a morvaországi Fulnek uradalmát.

• Ki volt Barbara? Georg von Rottal alsó-ausztriai főudvarmester és Margarethe von Rappach lánya. Szülei 1515-ben Anna infansnő, II. Lajos nővére és Ferdinánd menyasszonya udvarát vezették. Anna és Mária ekkor együtt nevelkedett Bécsben. Barbara 1515. július 22-én ment férjhez Dietrichsteinhez, a bécsi fejedelmi találkozó idején, a Jagelló–Habsburg kettős eljegyzéssel egy időben. Az esküvői lakomán ott ült a kilencéves Lajos is. Barbarától származik a Dietrichstein hercegi ház.
• Miksa lánya volt? Igálffy-Igály és Mezler-Andelberg Miksa császár házasságon kívüli lányának tartotta. Bachschweller (2012) inkább Georg von Rottal saját lányának tartja: az apa már 1504-ben lányörököst is számba vevő szerződést kötött, és 1525-ben mindenét ráhagyta. A „császári fáttylány”-tézis tehát vitatott.
• A házasság jelentése: Czettricz, Lajos egykori kamarása, Lajos nővérének, Annának a legbelső körébe nősült be. Barbara 1537-ben Ferdinánd és Anna gyermekeinek nevelésével foglalkozott. A házaspár tehát az udvarban élt, és a szoros bizalom jele, hogy egy másodházasságból született legkisebb fiú ilyen gazdag özvegyet kaphatott.
• Tisztségek: 1527 és 1541 között Ferdinánd étekfogója. 1541-ben Troppau tartományi kapitánya, a prágai generális országgyűlésen a morva lovagrend képviselője, 1541. március 28-án pedig a négy királyi biztos egyike a boroszlói sziléziai fejedelmi gyűlésen. Lorzendorfi örökös földesúr („Erbherr auf Lorzendorf”).
• Fulnek (1540): Karel ze Žerotína eladta neki a fulneki uradalmat a hozzá tartozó falvakkal, például Rybí-vel együtt. Bachschweller szerint „valószínűleg Barbara von Rottal vagyonából”.
• A házasság ideje: a családtörténet „1540 utánra” teszi, de ez azon a téves adaton alapul, hogy Dietrichstein 1540-ben halt meg. Valójában 1533-ban halt meg. Bachschweller 1534/35-ös dátuma ezért a valószínűbb.

A királyi család bizalma. Ha valaki okkal neheztelhetett volna Czettriczre, az Lajos családja lett volna: az özvegy Mária és a nővér, Anna. Ők hallották elsőként a beszámolóját, és nekik volt a legtöbb eszközük arra, hogy utánajárjanak. Az első hetekben valóban járt olyan hír, hogy Mária megkínoztatta vagy lefejeztette, de ez szóbeszéd maradt. Ehelyett Czettricz 1527-től Ferdinánd étekfogója lett, ami a legnagyobb személyes bizalmat feltételezte, később királyi tisztséget kapott Troppauban, és nyolc-kilenc évvel Mohács után Anna gyerekkori udvarának egyik legbizalmasabb asszonyát vehette feleségül. Ez nem gyors jutalom volt, hanem tartós megbecsülés. Anna aligha engedte volna, hogy saját bizalmasa annak az embernek a felesége legyen, akit öccse halála miatt bármilyen gyanú terhelt. Ez a legerősebb közvetett érv amellett, hogy a királyi család elfogadta Czettricz elbeszélését a király haláláról, és minden olyan későbbi elmélet ellen, amely gyilkosságot, elhallgatást vagy titkos sírt feltételez.

Életkor. Ha kb. 1490–95-ben született, akkor 1518-ban kb. 23–28 évesen érkezett a tizenegy–tizenkét éves király mellé, Mohácskor kb. 31–36 éves volt, vagyis 11–16 évvel idősebb a királynál. Nem a király kortársa volt tehát, de nem is kifejezetten idős: fiatal felnőtt, ami illik az „apród” és a „Kammerjunker” megnevezéshez és az 1519-es tornán való részvételhez, és ahhoz is, hogy később lovászmester lett, ő vezette a keresést és ő azonosította a testet. Halálakor (1543 vagy 1544 eleje) kb. 48–53 éves volt. Az 1483-as becslés mellett ezek az életkorok 35, 43 és 60 év lennének.

Halála (1543 vagy 1544 eleje) és utódai

Czettricz 1543-ban vagy 1544 elején halt meg, kb. 48–53 évesen. 1541 márciusában még hivatalban volt, 1544. január 5-én Móric szász herceg levele pedig már néhaiként említi. A családtörténet szerint valószínűleg 1543-ban, legkésőbb 1544 elején halt meg. Végrendeletet hagyott Czettricz-rokonai javára, de az özvegy minden birtokot megtartott. Konrád fia, Georg, Móric szász herceg udvari szolgája, 1544-ben és 1545-ben a herceg útján kérte a végrendelet másolatát a morva főkapitánytól. Hogy a végrendeletet végrehajtották-e, nem tudjuk.

• 1541, Adelsbach (ma Struga, Wałbrzych mellett): az 1865-ös bécsi közlemény szerint „gyermektelenül halt meg Adelsbachban, és javai fivérére, Georg von Czettritzra szálltak”. A családtörténet regesztái szerint ez valószínűleg összetévesztés: egy másik Ulrich, Ulrich von Czettritz von Neuhaus zur Adelsbach halt meg 1533. május 21-én.
• 1542/43 fordulója: Perger–Rizzi, Das Palais Modena (Bachschweller idézetében).
• 1543: a fulneki kastély története szerint „Oldřich Cetrys z Kynšperka († 1543)”, aki 1543/44-ig birtokolta Fulneket.
• Lánya: Anna Maria Czettritz von Kynsberg, kb. 1536-ban született. Igálffy-Igály szerint 8000 forint járt neki a fulneki uradalomból. 1552-ben ment férjhez Hans Haugwitz von Biskupitzhoz, aki 1554-től Morvaország tartományi kapitánya volt. 1568-ban halt meg, a brünni Szent Jakab-templomban temették el. A „gyermektelen” megjegyzés tehát valószínűleg a fiúörökös hiányára vonatkozik. A családtörténet viszont a végrendeleti perből arra következtet, hogy Ulrich gyermek nélkül halt meg. A kérdés nyitott.
• Özvegye: Barbara 1544-ben Fulnekben ment férjhez Balthasar Schweinitz von Pilmsdorfhoz. Az esküvőn Ferdinánd fiai, Miksa és Ferdinánd is jelen voltak. Barbara 1550. május 31-én halt meg, a bécsi minoriták kriptájában temették el. Harmadik házasságából született lánya, Barbara Schweinitz Igálffy-Igály szerint 1560-ban Czettricz unokaöcséhez, Friedrichhez ment férjhez.
• A család a környéken: a Cetryšok tovább is Fulnek környékén maradtak. 1584-ben Johann Balthasar von Czettritz (Jan Balcar Cetryš) megszerezte a szomszédos kuníni uradalmat.
• Sírja: ismeretlen. Szóba jöhet Adelsbach, Fulnek vagy a családi birtokok temploma.

A Sárffy-levél és a családi hagyomány

Sárffy Ferenc 1526. október 19-i jelentésének egy példánya a Czettricz családnál maradt. Ebből ered a levél sziléziai szöveghagyománya: a bunzlaui Holstein-krónika lipcsei másolata (Leipzig, UB Ms 0107) és Sommersberg kiadása (1730), amelyből Pray (1770) és rajta keresztül a magyar szakirodalom a szöveget ismerte. A részletes szövegkritikai vizsgálat külön tanulmányban: Sárffy Ferenc levelének sziléziai szöveghagyománya.

• Független megerősítés: Holstein krónikája „Lortzendorf”-ot említi Czettricz kapcsán, Bachschweller forrásai és a családtörténet szerint pedig Czettricz „Erbherr auf Lorzendorf” volt. A független hagyományok ugyanarra az emberre mutatnak.
• A levél a családnál: Holstein szerint a levél „bey dem edlen ehrenvesten Sebastian von Zettritz aufm Burg-Lehn zu Bunzlau noch heute in originali zu finden”. Sebastian 1551-ben született, Konrád unokája, Siegmund fia. A levelet tehát Ulrich fivérének, Konrádnak az ága őrizte. A családtörténet a levél teljes latin szövegét is közli Holstein nyomán (II. kötet, H 79).
• Hogyan jutott a történet Holsteinhoz? Hugo von Czettritz szerint Konrád fia, Siegmund még jól ismerte a nagybátyját, és többször elmesélte Holsteinnak, amit tőle hallott. Holstein Siegmund gyóntatója volt Bunzlauban. A lánc tehát: Ulrich → Siegmund → Holstein.
• A „Mein Zettritz” párbeszéd először Holsteinnál jelenik meg, Cureus 1571-es latin szövegében még nincs benne. Ebből a családi szóbeli hagyományból ered. Nem bizonyítja, hogy a király németül szólt, csak azt, hogy a történet ebben a közegben német nyelven élt.
• A mentési kísérlet: Holsteinnál Czettricz „nem tudott segíteni”. A kihúzás jelenete (partra húzta, levette a sisakját) csak a családtörténetben, 1907-ben jelenik meg. Késői kiegészítés, nem a korai hagyomány része.
• Az aláírás: a családtörténetben közölt szövegben „Humillimus Servitor et Capellanus Franciscus Sarify (Sorffy), Provisor Jaurinensis” áll. A lipcsei kézirat olvashatatlan „C[…]” szava tehát valószínűleg Capellanus.
• Miért nem követte a magyar kutatás? Sommersberg bevezetője név szerint megnevezi: „Regiae Fugae Comes ac Necis Spectator fuit Udalricus Ceteritzius”. Bartoniek Emma 1926-ban Pray révén ezt a szöveget használta, de a sziléziai nyomot nem követte, pedig a breslaui levéltárak és az 1907–1911-es családtörténet akkor hozzáférhetők voltak. A szövegkiadó a szöveggel foglalkozott, nem a tanú későbbi életével, Czettricz pedig magyar szemmel idegen mellékszereplő volt.

Legendák és téves állítások

A sorsáról szóló magyar legendák mind abból a téves feltételezésből születtek, hogy 1526 után eltűnt. A Fulnekre és a Rottal-házasságra vonatkozó adatok ezeket megcáfolják.

A 19. századi sziléziai mondagyűjtemények (Goedsche, 1840; Müller, 1844) is foglalkoznak vele. Hermann Goedsche azonban később hamisítóként vált hírhedtté, ezért ami tőle származik, az monda, nem forrás.

Időrend

Nyitott kérdések és források

Czettricz élete 1526 után a sziléziai, morva és osztrák forrásokban követhető, ezeket a magyar kutatás eddig nem nézte át.

Források

• Sárffy Ferenc jelentése Brodaricsnak, Győr, 1526. október 19. In: Kasza Péter: Holttest a patakban. Magyar Könyvszemle, 2015/4 (latin szöveg és elemzés)
• Brodarics István: Igaz történet a mohácsi csatáról (Krakkó, 1528)
• Örök Mohács forráskötet (2020): Newe Zeyttung 1526; I. Zsigmond levele Máriának; Szerémi; Endrédy
• I Diarii di Marino Sanuto XLII–XLIII. Venezia, 1895: Burgio levele (XLII 637–639) és Antonio Boemo jelentése (XLIII 225–228). Összefoglalás: Marino Sanudo naplói és II. Lajos halála.
• Botlik Richárd: II. Lajos cseh és magyar király… (a „Zekrick”-adattal); Botlik Richárd: 1526. október 19. (Adalékok Sárffy Ferenc jelentéséhez)
• Botlik–Nemes–Tolvaj: Kétségeink… Orvostörténeti Közlemények, 2016
• Karin Bachschweller: Barbara von Rottal. Der Versuch einer Biographie. Diplomarbeit, Universität Wien, 2012
• Hugo von Czettritz und Neuhaus: Geschichte des Geschlechts von Czettritz und Neuhaus. I–II. Görlitz, 1907–1911. Ulrich életrajza az I. kötet „Geschichte der Lorzendorfer Linie” fejezetében, Nr. VII. A regeszták a II. kötetben: H 55–118, köztük Holstein krónikája és a Sárffy-levél (H 78–79).
• Sigmund von Dietrichstein emléktáblája és özvegyének újraházasodása (forrása: Mittheilungen der k.k. Central-Commission, Bécs, 1865)
• Barbara von Rottal – Wikipedia
• Botlik Richárd: Gondolatok II. Lajos király meggyilkolásáról és megtalálásáról. 2026. október 23. (21 oldal).
• Farkas Gábor Farkas: II. Lajos halála. Egy klasszikus konteó rekonstrukciója. In: Összeesküvési teóriák a magyar történelemben, szerk. Hermann Róbert. (Századok Könyvek 6.) Budapest, 2022, 49–63. o.; online: nemzetikonyvtar.blog.hu, 2026. augusztus 28.
• Nemes István – Tolvaj Balázs: II. Lajos magyar király (1506–1526) holttestének megtalálása. Orvosi Hetilap, 2014. március 23., 475–480. o.
• Caspar Ursinus Velius: Lajos király haláláról és Magyarország bukásáról – De interitu Ludovici regis et clade Hungariae. Szerk. Kasza Péter; ford. Szebelédi Zsolt; tanulmány: Kasza Péter, Tóth Gergely. Budapest, 2020 (Velius-kötet; a Czettricz-adatok: 129., 139. o.).
• Nekünk mégis Mohács kell… A mohácsi csata és emlékezete. Budapest, 2016: Kasza Péter, 69–83. o.; Szebelédi Zsolt, 85–96. o.; Magyar Lóránt Gergely, 97–108. o.; Bárány Attila, 51–52. o.; forrásválogatás, 193–200. o.